Prológus

Körbenéztem az udvaron. Mindenhol ünneplőbe öltözött, vidám, beszélgető társaimat láttam. Mindenki felszabadultnak tűnt, de az én térdem reszketett, a torkomban hatalmas gombóc keletkezett, a fejem pedig fájdalmasan lüktetett. Megigazítottam a matrózblúz szegélyét, a szoknyámat idegesen lesimítgattam.
- 8.a osztály! Sorakozó! Egy-kettő! - hasított a morajba az osztályfőnök hangja.
Akármennyire rosszul éreztem magam, azért a helyemet pillanatokat alatt megtaláltam. Minden készen állt az induláshoz. Illetve, az igazgatóhelyettes most sem bírta ki, hogy ne fontoskodjon, és ne mondjon semmit. A sor elejéről odatipegett hozzánk lehetetlenül magas körömcipőjében, ami miatt az előttem álló fiúktól kapott is pár suttogva elejtett, csípős  megjegyzést. Mögöttem Boti csak felhorkant, mikor megértette szándékát.
 - Gyerekek! Mindenki jól hall? Gondolom, nem. Kénytelen leszek kétszer elmondani, amit akarok - húzta el a száját, aztán megköszörülte torkát. - Szóval, most búcsút vesztek az épülettől, végigvonulunk együtt, egy lélekkel az iskolán, ti most utoljára. Gondoljátok végig, éljétek át újra ezt a szép, együtt töltött nyolc évet. Koncentráljatok az emlékeitekre, amik idefűznek.  Vegyétek ezt komolyan. Már nagyok vagytok, biztosan menni fog az éneklés közben mindez, igaz? Apropó, mindenki tudja ezeket a ballagási dalokat? - pásztázott minket, mire kapott néhány bizonytalan bólintást. - Ajánlom is. Elvárom tőletek. Akkor indulhatunk is - lépdelt vissza sorvezetőnek.
Vettem egy mély levegőt. Itt álltam, pontosan itt, nyolc évvel ezelőtt is, csak akkor még anyába kapaszkodva. Térj vissza a jelenbe, Lina! Mindjárt indulunk, akkor majd lejátszhatod mindazt, ami itt történt, és fontos lehet, hogy megértsd őt. Csak várj nyugodtan - gondoltam magamban. Egy percre megnyugodtam. Boti még egyszer, utoljára előrehajolt, hogy rám vigyorogjon, majd mindenki ráhelyezte jobb kezét az előtte álló vállára. Láttam, hogy a lánc eleje megindul.
Még hallottam, amint Boti rekedtes hangján nekikezd a "Ma reggel útnak indulunk" kezdőénekre, de utána elvesztem az emlékképek örvénylő forgatagaiban.